Szerkesztő:Milei.vencel/aeón

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az eón vagy másképp eon, aeón, aión, (ógörög αἰών aiṓn → hosszú idő, életidő, örökkévalóság szóból) a görög filozófiában, a korai zsidó apokaliptikában, az Újszövetségben (szinoptikusok, Pál) és a gnoszticizmusban használt szó. [1]

köztes lények Isten és a világ között, az →emanáció során jönnek létre. (kat. lex.)

bölcseleti elgondolás, mely szerint az alacsonyabb rendű, tökéletlenebb létezők →emanációval keletkeznek egy magasabbrendű, tökéletesebb princípiumból (kat. lex.)

A világ keletkezése az ismeretlen Istenből való kiáradás, az emanáció következménye. Az emanáció által keletkezett a világosság országa, a pléróma, és ennek az országnak a tagjai, az eónok, amelyek annál gyengébbek, minél messzebb távolodtak a Fény és Szellem ősforrásától. A meghatározott formát öltött anyagvilágot az egyik legkisebb eón, aión, a démiurgosz (akit az ószövetségi Jahvéval is azonosítottak) teremtette. A démiurgosz műve a fény országából kiáradó fényszikrák összekeverése az anyaggal, vagyis az ember teremtése és egyúttal bukása. [2]


pléróma (gör. 'teljesség'): A gnosztikusok a szellemek tökéletes világát, az égi szférákat értették rajta, mint a teremtés végső célját.

http://lectorium.hu: A görög „eon” szó egyaránt jelent időt, örökkévalóságot, változatlan időtartamot, évszázadot, világkorszakot, de mondhatnánk korszellemnek vagy közös elvnek is, amely messze túlmutat az egyes ember hatalmán és képességein, élettartamán és befolyásán. A világ és az emberiség nagy világkorszakokon, „eonokon” halad át, amelyek mindegyikét egy bizonyos elv jellemzi. A világ és az emberiség tehát sorjában vagy pedig egyidejűleg bizonyos eonikus befolyásoknak van kitéve, illetve ezekre kell reagálnia. Az „eon” fogalmát mind a természetfelettire, mind a bukott természetre alkalmazzák. A régi gnosztikusok például akkor beszéltek eonokról, ha az isteni világ nagy elveire, vagyis az isteni hierarchiák lényeinek egy osztályára vagy az el nem bukott világ állatövének elveire gondoltak. De akkor is eonokról szóltak, amikor a bukott világ elveire akartak utalni. Példa erre a Pistis Sophia, akinek át kell haladnia a bukott világ állatövének minden elvén, a 12 eonon, hogy végül eljusson a 13. eonba, a megszabadított emberiség új életterébe, a Krisztus-hierarchia területére. A bukott világ e 12 eonja valamint a hét „archon” vagy rektor – a bolygói szellemek – együtt képezik a bukott világ szerkezetét, amelyet az én-központú „luciferi” tudat hat át. Ezek jelenítik meg tehát ennek a tudatnak a 12 nézetét, amelyből a bukott emberiség él.

Az eon vagy az archon fogalmát a régi gnosztikusok és a Rózsakereszt modern gnosztikus Szellemi Iskolája még egy másik jelenségre is alkalmazta ill. alkalmazza: nevezetesen a bukott emberiség által közösen létrehozott mágneses terekre. Ha például egy vallás dogmáit a hívei imákkal és kultusszal, gondolataikkal, érzéseikkel és életvitelükkel évezredeken át éltetik, akkor egy közös mágneses tér keletkezik, amely ezt a vallást a tükörszférában képviseli. Minél több ember táplálja ezt a mágneses teret, és ezt minél erőteljesebben teszi, annál hatalmasabb lesz ez, alkotóira pedig annál nagyobb befolyást gyakorol. Az eon és a hívei kölcsönösen táplálják és erősítik egymást. Mindenki tudja, hogy az ember milyen könnyen egy rögeszme áldozatául eshet, amelyet ő maga folytonosan táplál, s amely azután függetleníti magát őtőle. A Szellemi Iskola irodalmában arról is olvashatnak, hogy ezek az eonok, az emberi gondolatok, érzések és akarati impulzusok e teremtményei saját tudatot is kifejleszthetnek, amellyel a függőségükben lévő embereket irányítják. Itt két szempontot kell megkülönböztetnünk. Az első: egy eon „fixa ideaként”, rögeszmeként önállósítja magát, és önálló életre tesz szert, amelyet folyamatosan az alkotójának kell fenntartania. Ez az önálló létezés, ez a tehetetlenségi erő és az ilyen eonikus mágneses mezőnek az a hajlama, hogy teremtőjének különösen a reá fogékony tulajdonságaihoz kapcsolódjék és ezeket megnyilvánulásra sarkallja, egy intelligens, tudatos lény magatartásához hasonlítható. Azonban itt természettörvényszerű hatásokról van szó: ha valakiben egy ilyen eon kapcsolódási pontot talál, akkor ez mintegy mágneses vonzerővel, szívó hatással köti őt az eon mágneses teréhez.

A másik nézet: egy dogma-rendszernek mindig vannak olyan követői, – hogy a példánknál maradjunk – főleg a hozzá tartozó hierarchia csúcsán, akik annyira azonosultak vele, hogy asztrál- és mentáltestük teljesen eggyé vált ezzel, és anyagtestüktől függetlenül tudatosan képesek ezekben a finomanyagi testekben élni. Ha ők meghalnak, előfordulhat, hogy a tükörszférában is tudatosan képesek fenntartani asztrál- és mentáltestüket, és ellenállnak a túlvilág általános felbomlási folyamatának. Így sokáig késleltethetik egy újabb inkarnáció időpontját. Ezek a lények együtt egy tudatos hierarchiát alkotnak a tükörszféra-eonon belül. Ennek a tudatnak a segítségével az eonnnak evilágon élő híveit felismerik, körülveszik, s olyan magatartásmódra ösztönzik, mellyel hozzájárulnak a hierarchia éterekkel való ellátásához. Akár önkéntesen testet is ölthetnek, hogy evilági híveiket újólag imákra, jámborságra stb. serkentsék, hogy a hierarchia a túlvilágon további táplálékhoz jusson. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen lények semmiképpen sem szabadultak meg. Ellenkezőleg. Az új, isteni életterülettel nem kerültek kapcsolatba, hanem csak a tükörszférában, a túlvilágon váltak tudatossá, s így az asztrál- és mentáltest felbomlása és az újraszületés folyamata alól egy időre kivonták magukat. Feltétlenül elérkezik azonban a nagy kozmikus tisztulás időszaka, amely feloszlatja az emberiség által a tükörszférában létrehozott eonokat, és így a bennük lakozó lények is kénytelenek felbomlani és visszatérni a dolgok rendes menetéhez.


EONOK ÉS TÖMEGMÉDIUMOK

Kézenfekvő, hogy a tömegtájékoztatási eszközök az emberek által teremtett tükörszféra-eonok és a bennük tevékenykedő hierarchiák ideális eszközei. Hiszen éppen a médiumok útján lehet bizonyos gondolatokat és érzelmeket milliószorosan elterjeszteni, és ugyanilyen mértékben befolyást gyakorolni egy eon evilági híveire. Így nagyszabású éter-felszabadítás biztosítható a túlvilági eonok számára. Ha tehát a tömegmédiumokkal foglalkozunk, különbséget kell tennünk az evilági és a túlvilági folyamatok között: anyagi világunkban kiadók, rádióállomások és TV-adók, számtalan forgalmazó, szerző, szerkesztő, filmes és rendező tevékenykedik a média szolgálatában a szórakoztatás, információterjesztés, oktatás és reklám területén. A legjobb indítékok is lelkesíthetik őket, de szándékukban állhat a manipulálás, befolyásolás és a rombolás is. Ezen kívül pedig döntéseikben nem szabadok: üzleti érdekek és szakmai kényszerek befolyásolják őket, valamint a közönségük elvárásait és igényeit is szem előtt kell tartaniuk. Mégis megvan mindig a lehetőségük, hogy ezeknek a folyamatoknak a tudatára ébredjenek, és értelmes döntéseket hozzanak. Más a helyzet a finomanyagi túlvilágból kiinduló befolyásokkal. Ott olyan hierarchiák tevékenykednek, amelyek semmi mást nem akarnak, mint hogy étereket szerezzenek saját fenntartásukhoz. Ha megvan a kapcsolódási pont, a közös érdek, akkor igénybe veszik a szerkesztőket, filmeseket, színészeket stb., hogy üzenetüket milliószorosan terjesszék, s így saját érdekeiket szolgálják. Befolyásuk hatékonysága csupán a tömegmédiumok vezetőinek és irányítóinak feddhetetlenségétől függ. Ha nincs gyenge pontjuk, amelyen át meg lehetne fogni őket, akkor az igazságnak megfelelő híreket és kommentárokat, tisztességes szórakoztatást és oktatást nyújtanak. Természetesen a médiának a „fogyasztóira” gyakorolt befolyásának a mértéke hasonlóképpen függ attól is, hogy ez utóbbiak mennyire „épek”, érintetlenek e befolyásokkal szemben, s mennyire ragadhatók meg, milyen a felfogóképességük. Mennyiben és hogyan lehetséges tehát, hogy a tömegmédia „fogyasztója” szabadon tájékozódjék, és hogyan védheti meg magát a médiumokon keresztül kifejtett evilági és túlvilági hatások ellen? Erre olyan mértékben képes, amennyire a saját szellemszikrájának hangjára és ezáltal az isteni világra hallgat. Hiszen a szellemszikra és az isteni világ mentes a földi eonok befolyásától. Ha az ember a szellemszikrája hangjának engedelmeskedik, akkor egy archimédeszi ponttal rendelkezik, amely kívül van a földi eonok és a tömegmédiumok hatókörén. Ekkor felismeri ezeknek az eonoknak a mivoltát és hatását, és így megszabadul tőlük.

  1. Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
  2. Marton József: A keresztény ókor, 96. old., 2004, Mentor Kiadó